Döntöttem

Kegyetlenül szakadt azon a napon az eső. A dézsa csapja nem hagyta alább. Viszont muszáj volt elmenni, mert megígérte Évának. Éva várta, mint minden csütörtök délután. Jók voltak ezek a délutáni eszmecserék, ezért egyet ki nem hagyott volna. Kiöntöttek magukból ilyenkor mindent.
Ültek a konyhában, és közben kávéztak, vagy éppen ittak valami mást. Be nem állt a szájuk, s itt ezen volt a hangsúly.
Katinál nem lehetett volna ezeket a beszélgetéseket megejteni. No nem a konyha miatt. Még a gyerekek sem zavartak volna talán. Ott volt Ákos. Kati férje.
Már délelőtt tudni lehetett, hogy esni fog. Medárd betett idén is rendesen. De Katinak mennie kellett, a vágya vitte. Különösen most, hogy hónapok óta megy a vita Lajosról közöttük.
Ma kinyomozott végre valamit, és ezt meg kell tudnia Évának is. Vitte hát a jó hírt.
Szerette volna, ha Éva megérti aggodalmát, vágyakozását az ismeretlen után, minden aggályát, örömét és bánatát. Elvégre az a barát, aki előtt lehet hangosan gondolkozni! Előtte lehetett.
Utána persze mondta is a véleményét rendesen.
- Mit képzelsz? Az ő zoknija nem büdös? Talán neki soha nincs gyomorrontás után hasmenése?
Ezeket nem szerette hallani sem, mert ilyenkor talajt ért az agya, és megrettent mindentől. Hiába magyarázta el ezerszer, hogy a szerelmes ember, nem foglalkozik hol-mi pitiáner ügyekkel.
- Neked egy büdös lábú, hasmenéses férfi kell? Konkrétan egy ilyenről álmodtál?
De ekkor már kacagtak mindketten. Persze, hogy nem Lajoson.
Éva nagyon is megértette minden gondolatát. Évek óta tudta, hogy a barátnője, hogyan él.
- A kanári szabad madár hozzád képest. - jegyezte meg néha halkan.
Ákosnak elég lett volna egy jó minőségű márkás felfújható baba. Mellékelve egy házvezetőnővel, aki mos, főz, vasal rá, és takarít utána rendületlenül, éjt nappallá téve. Ja! És két petesejt. Persze ezeket természetesen ingyen és bérmentve, mert neki még ez is jár. Még hogy a királylányok álmodnak csak!
Olyan, hogy egy nőnek teste, és lelke is van.
- Badarság! - ezt hangoztatta örökké, ha szóba kerültek ezek a felesleges lelki problémák.
- Felesleges? - mormolta sokszor magában válaszként Kati.
Szakadt az eső rendületlenül és a lift sem működött. Mi lesz a harmadik vajon? Ha kettő rossz van, akkor óhatatlanul jön a harmadik és a negyediket már nem is számolja az ember egy idő után. Kati a lépcsőfokokat szedve elgondolkozott, mint mostanság oly sokszor. Járt a lába, de az agya sokkal gyorsabban tette ezeket. Cikáztak a sejtek között az álmok, vágyak, tervek.

1emelet

Lajos az oka mindennek. Ha aznap délután nincs az a nagy meleg, és ha nem szomjazik meg,ha nem ott, az ő munkahelye előtt áll meg, ha aznap ő szabadnapos lett volna. Ha. Ha. Ha.
Ha Ákos egy kicsivel is megértőbb vele, ha kiáll mellette, amikor támadták, ha elmegy, amikor kérte, ha marad, amikor maradnia kellett volna, ha nem lenne olyan erőszakos mindig. Ha. Ha.
Én vagyok az oka mindennek, ha egy kicsit olyan lennék, mint a többiek, ha nem akarnék mást mindig, ha elfogadnám, ami van, ha nem vágynék a jóra már, ha beletörődnék mindenbe. Ha.
Túl sok volt a ha. Ezeket már visszafelé nem lehet formálni. Az élet nem egy tolatás. Itt a lükverc szót nem alkalmazzák semmire. Van viszont valami más megoldás a dolgok kezelésére?

2.emelet

Remélte, hogy Éva meg fogja érteni. Az ő beleegyezése sokat segítene. Vele mindent megtud beszélni. Jó, hogy van neki. Nélküle már rég feladta volna. Ő segített akkor is, amikor Ákos olyan durván beszélt vele és teljesen ki volt idegileg. Talán elfogadja a döntésem, mert Ő is biztatott, csak óva intett is, hogy ki kellene nyomoznunk, hogy Lajos nem nős-e? - Számít? Nem az életem akarom leélni vele, annak már vége. De jó lenne egy kicsit embernek, nőnek érezni magam még! Alig múltam negyven. Ez jár még nekem.
- Jó. De, ha nős, akkor van feleség is, talán egy-két gyerek. Ezek mind komplikációs jelek.
- Nem érdekel senki véleménye. Ezekre, a dolgokra gondolni sem akarok. Tartozik az élet nekem. Bevasalom rajta. Egy-két boldog óra. Miért kellene ehhez is kérvény? Aztán hány példányba kell előterjesztenem? Mire várjak még? Meddig? Meddig?

3.emelet

Amikor az anyja pártjára áll, pedig elmagyaráztam neki, hogy aki olvasni megtanult, az semmi. Értelmezni is kell a szöveget. De nem hitt, csak évekkel később nekem. Már nem akarok újból éveket magam mögött tudni, azzal a tudattal, hogy hátha. Hátha megváltozik. Hátha jobb lesz. Nem adok esélyeket, mert visszaél vele. Meg kell értenie, hogy bármikor elveszíthet. Számára már nem vagyok örök. Miért nem vigyázott jobban rám? Hiszen kértem rá ezerszer is talán. Mindig mindenki fontosabb volt nálam. Utánuk kullogtam örökké, mint egy sallang. Miért? Miért?
Azt mondta Erzsi is nekem, hogy egy ügyes asszony vagyok. Jaj! Mekkorát hazudtam pedig neki a telefonban. Tudtam mindenről és le kellett tagadnom. Aztán megérte? Csak bennem maradt meg a tüske. Erzsi meghalt az ősszel. Ákos meg nem gondol az ilyen dolgok érzelmi oldalára. Bűn volt az pedig a javából, ha én mondom.

4.emelet

Jaj. De, ha nem fogok neki megfelelni? Vajon a szemembe fogja megmondani? Vagy elzavar? Azt nem élném túl. Már a napjára sem emlékszem, hogy milyen egy simogató férfi kézfej....Istenem! Ennyi idős fejjel, ilyen érzelmekkel telve. Mibe is keveredtem? Kevertem bele magam. Nem szabad, hogy most adjam fel! Most, amikor kiderült végre, hogy nem is nős. Nekem ez egy roppant lényeges körülmény. A lelkiismeretem még sem hagy nyugodni. Talán az öccse is falaz neki? Ki tudhatja még? Kiknek szúrhatott már szemet, hogy Lajos meg én szinte már hónapok óta, szinte naponta váltunk pár szót? Talán csak játszik az érzelmeimmel?
Kételyekkel telve, de mosolyogva és kissé lihegve nyomta meg Kati a csengőt az ajtó mellett.
Éva lenge otthoni házi ruhában nyitott ajtót. Már várta a barátnőjét. Arcára a nyugalom ült ki, mikor meghallotta a köszönés helyetti szavakat.
- Döntöttem. Lefekszem vele.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat