Írok, tehát vagyok... .. .

Negyvenhét 26

A patkány szót már régóta ismeri. Van kettő-három éve is talán. Emlékszem, azt az osztálytársára alkalmazta először. Kitől hallotta, honnan tanulta? A mai napig rejtély mindegyikünk számára. Otthon ezért büntetésbe is volt. Nem is akárhogyan! Lányom mesélte, miután tudomására jutott, hogy lepatkányozta Katit, otthon elbeszélgetett vele erről. Egy könyvben megkeresett egy fotót a patkányról, majd összehasonlították Katival. A patkány egy állat, Kati egy ember, a patkánynak négy lába és farka van, Katinak két keze és két lába, farka meg nincs is. Hasonlítanak? Jó hasonlat? Nem. Hát akkor nem szabad ilyet mondani Katira! Ez butaság, értelmetlen. Mire Galatea a hosszadalmas okítás után sem tanúsított igazi megbánást, azt abból lehetett levonni, hogy orra alatt dühösen mormogta maga elé nézve: - Akkor is patkány!
A ringyó szót csak spontán használja. Minap meg is kérdeztem tőle, tudja-e mit jelent? Nem értett meg. Érzem nem jelzőként alkalmazza, csak úgy kibukik a száján. Tetszik neki mindössze valamiért. Viszont a gyé hangot szépen ejti. Bezzeg más szavakban meg nem! Talán elfelejti majd egyszer vagy mellőzi legalább!
A szőrcsomó nem lenne csúnya kifejezés, de mert olyan érdekes sokszor a hangképzése, - igaza van az apjának, ez eléggé másnak hangzik egy idegen fül számára. Olyan szarcsomónak ejti.
Az iskolában sajnos logopédus nem foglalkozik már vele, így nekünk, a szűk családnak marad a mindennapi fejlesztés. Én leginkább akkor szólok, ha hadar vagy alig felismerhető a hang. Olyan gyorsan akar közölni mindent. Türelemre, nyugalomra intem mindig. Vagy hangosan elkezdem mondani a mondókáim…
Gyere Gyuri győri gyufagyárba  vagy Répa, retek, mogyoró…
Összességében azt véltem felfedezni, olyan meg akarom élni életem minden egyes percét életet él Galatea. Élvezi a nap minden pillanatát vagy a másik véglet, olyan kis igazi lusta kamasz. Formás kis testével elnyúlik a maga által kreált játékhalmaz közepette. Egyedien él.

Negyvenhét 27

A kamaszodása nem egyik napról a másikra történt. Fokozatosan vettem észre. Míg nem egy nap konkrét felismerésre késztetett. Meséli a lányom, milyen pimasz volt vele, egy alkalommal, beszélt hozzá és hátat fordított neki. Ezt eddig soha nem tette. Amikor kérte a szemkontaktust, erre a kisasszony, - persze háttal továbbra is az anyjának, mindössze kézmozdulatokkal jelezve, s mondta is:
- Mondjad nyugodtan, közben figyelek.
Bár azért nézte a rajzfilmet továbbra is, háttal az anyjának.
Valahogyan el is feledtem ezt az egész esetet, míg nem párhétre rá nálam volt ismét. A kisszobájába nem látok be közvetlen a konyhából. Évek alatt kialakult, hogy én a konyhából kiabálok be neki, amikor visszavonul oda játszani. ( Nem igazán házias mindig. Hamar elunja a főzést. Bezzeg utána csillogó szemmel mesél arról mit főzött.)
– Galatea! Mit csinálsz?
– Semmit.
Jön a válasz mindig. S én már meg tanultam olvasni a hangjából, hogy színez éppen ügyesen vagy egy ollóval tesz kárt valamiben megragaszthatatlanul.
Most a kérdésemre nem a megszokott szót kaptam. Igaz meg sem tudtam mozdulni, amikor meghallottam. Igazán nem is a saját hangja volt, nem az a megszokott lányosan csicsergő, inkább hasonlítanám lázadó kamaszhoz. Mindössze visszakérdezett pedig, életében először.
– Közöd?

Negyvenhét 28

Elnézem sokszor mennyit nőtt, fejlődött. Miből lett ez a parányi lány. Volt egy sapkája rég, még esztendős sem volt talán. Úgy nézett ki benne, mint egy befőttesüveg a polcon, amin celofán van. Neheztelt is a hasonlatomért a lányom. Kerek kis kobakján egy búb, enyhén gumi, majd jött az a fidres-fodros perem. S mindez hófehér. Kiemelvén a duci kis arcát. Milyen kerek kis képe is volt.
" Bosszúból" egy hűtő mágnesen megkaptam a fotót, örök momentumként. Ma meg nagylány már. Elszaladtak az évek. Mostanság olykor megkér, hogy meséljek arról az időszakról, amikor kicsi volt. S teszi mindezt olyan hangnemben, mintha ő negyvenkettő lenne én meg nyolcvan éves. Mikor mi jut eszembe, mondom is. Minap mesélek épp valamiről, amikor is megszólal közben mosolyogva:
- Lujza Popova!
Hirtelen azt sem tudtam, ez meg hogyan passzol már bele a képbe, amiről szó volt. Kedvesen segített nekem.
- Tudod! Amikor ana kicsi volt! ( Még mindig nem ejti ki az ipszilont.)
Ezeket sem tudom agyilag magamnál hova tenni. Képes emlékezni évekkel előbb megtörtént beszélgetésekre, de arra, hogy tegnap, vagy egy órája mi történt, mit mondtam, arról se kép, se hang. Igen. Amikor kicsi volt a lányom, becéztem egy nagyon rövid ideig Lujza Popovának. De, mi erről évek óta nem is beszélgettünk!
Vagy a másik! Az édesapám. Akit csak fotókon látott, de annyit meséltem róla neki. S ott az a tárgy, a borotválkozó szettje. Évekig könyörögtem anyunak érte, mire megkaptam. Még a cukros zacskót is őrzöm. Abban adta ide. Galateának régen sokszor elmeséltem, - mit meséltem? - odalépett és kérte a kis szemével, hát hogyne mondtam volna, hiszen nekem is jól esett emlékezni. Meghallgatná ezerszer is azt a régi lugas alatti borotválkozásos beszélgetéseim apámmal.
- Én is voltam ám gyerek, nem maminak születtem! A házunk előtt akkor telepítették a szüleim a szőlőt. Elé ültünk ki mindig apuval. Azaz csak ő, én meg kajtattam utána. Édesapám kihozta a ház elé lavórt, egy törülközőt, a tükrét meg a szappant, s ezeket is. Ebben volt a penge. Ebben a víz az ecsetnek..... Fogom kezemben s mutatom, mikről beszélek, nyújtom felé érintésre s különösen lassú mozdulattal elindul a keze a tálka felé.
Mintha értené, maminak ez ereklye.

Negyvenhét 29

No meg az elalvás előtti kívánságaink. Mindig megemlíti, ha én elfeledem, amikor itt alszik. Egy csillagot keresünk és kimondjuk, amit szeretnénk. Azt hiszem egy Micimackós sorozatból tanultuk. Így szól: - Verdess, mint a cinke, ugrálj, mint a ponty, ülj le, állj fel, kívánságot mondj!
Nagyon jónak találom a kívánságait. Egyszer hazamenetkor az udvaron búcsúzkodtunk, amikor is előbb kérte a kívánságot. Eltekintettünk kivételesen a csillagtalan égbolttól. Azt kívánta üljön be az autóba, ami hazafelé menet van, és be kell dobni valamit, hogy mozogjon. Számító fehérnép! Idefelé is ment egy menetet vele. De így emlékezetesebb, mintha azt mondta volna egyszerűen, hogy ismét.
Soha nem kíván butaságokat. Ezt szerettem volna végül is kimondani. Mindig megmarad a realitás talaján. Mindig teljesíthetőket mond. Ha együtt kívánunk a három lány, akkor a lányommal azonosat szoktunk mondani.
- Galatea legyen nagyon boldog!
Belepirul olyankor és dagad a kis keble. Legutóbb meg azt kérte, amikor itt aludt nálam:
- Legyen rendes a mami, viselkedjen jól mindig!
Mocsok! Utánzott.
Volt egy időszak, amikor több rajzfilmet néztünk. Nem nézettem vele. Együtt néztük. A Százholdas Pagonyt így ismerte meg és a lakóit. Télen vagy kora tavasszal a Zelefántot is megismertük. Nyuszi kertjét Zsebi babbal teszi tönkre. Ott van az a jelenet, amikor az elefánt kiszippantja a dinnye belsejét, majd a magokat a locsolókanna mögé bújt barátjára kilövi. Innen vettem az ötletet, amit be is tartottam, azon a nyáron, mi is csináltuk ezt a kertben. Gyűjtöttem előre a dinnyemagot, mire jön hozzám, legyen alapanyag, leöblítettem majd megszárítottam. Nyár elején csak az állán folyt le a nyál, a maggal. Nem sikerült köpnie. Napját nem tudom már, mi mennyiszer gyakoroltuk, biztattam, ösztönöztem, ha épp elment a kedve, mert nem jött a sikerélmény. A mag nem jött felém. Ja, egymást céloztuk a hintaágyon. Aztán elkezdődött valami, ráérzett talán. Nyár végén már ott ültem vele szemben, mint valami céltábla és teli volt a testem dinnye maggal.
Később, mikor elmeséltem egy hozzáértőnek, azt mondta ez nem is rossz dolog a hangképzéshez.
Mindent ösztönösen teszek vele, amit úgy vélek, azt mutatom, mondom vagy tesszük. Nem érdekel az út nehézsége, a cél az, hogy haladjunk.

Negyvenhét 30

Már a harmincadik részt írom róla és mennyi mindet el sem mondtam még Galateáról. Azt sem említettem, hogy a színeket a kulcsjelölő műanyag vackokkal tanultam vele a teraszon. Vagy a gimnasztikai labdáját, amikor megvettem, mennyire félt tőle. Érthető is volt, hiszen majd egyforma magasságban volt a labdával. Tudtam, a piros szín a kedvence. Hát az lett! Vagy a trambulinja. Mit össze nem ugrált rajta! Vagy a felfújható vára. Izzadásig ugrabugrált abban is. Örökmozgó lány. Meg is kapta:
- Te akkor vagy boldog, ha mozgásban van a feneked!
Egy zsizsi az egész gyermek.
Mostanság változik rajta minden. Olyan kis nőies mozdulattal igazította meg a múltkor is a haját. Mindig is arra neveltük, hogy adjon a megjelenésére. Hát most ad.
Valami lovakról szóló könyvet hordoz magánál pár hete. Mutatta is legelőször, amikor jött. Egyetlen kép van a borítóján, belül tiszta szöveg. Még mondta is:
- Egy kép sincs benne, csak betűk.
Megfigyeltem, míg itt volt, mit tesz a könyvvel. Utánoz. Felüti itt-ott, majd elrakja vagy kihozza, olykor beviszi. Látványosan tettem bele egy piciny lapot ITT felirattal. Kivette belőle, de nem szólt. Visszatettem ismét, ő megint ki. Míg én fáradtam bele és elkezdtem magyarázni arra miért van szükség. Mutattam az én ezüst könyvjelzőm is és megígértem, ha nagyobb lesz, kap tőlem. Egyforma lesz kettőnknek. Szereti, ha valakivel azonos dolgai vannak. Viszont azt is szereti, ha csak neki van az a valamije.
Nekem most volt egy hét szünetem, hogy nyaralni vannak. Pont mire megszoktam volna, hogy nem szól a telefonom, jön-menjek-, itt alszik, csak pár óra, Anyu, szükségállapot lépett érvénybe, - ma este hazajönnek. Holnaptól ügyeletem folytatódik, háttérbe szorul minden és felül a trónomra ez a mocsok, minden hájjal megkent fehérnép. S én szolgálom.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat