Írok, tehát vagyok... .. .

Negyvenhét 31

Hihetetlen. 13 éves lett Galatea.
Az első szülinapjáról még fotó sincs. Komolyan. Egy videó-felvétel készült. Emlékszem, akkor az egyszer tarthattam meg nálam Édesanyám születésnapját is. Egybeesik a kettő. Így hát együtt. Az ő tortáján gyöngyök voltak és puncs ízű, míg anyué számtorta volt és citrom. Neki az a kedvence, Galatea meg még nem tudta megmondani. ( Ma már tudom. Mindegyik.) Nagyon meglepődött, mert sokan voltunk. Sírt is. Erre tisztán emlékszem. Szűk családi körben voltunk vagy negyvenen. Istenem! Mennyire megbámulták. Fájt.
A második szülinapja sokkal szerényebben telt. Én készítettem neki valamilyen ízesítéssel, és téglalap alakú volt. Csak ketten voltunk. Ő meg én. Nem volt gyertyám se, így két óriás gyufaszálat tettem bele gyertya gyanánt. Ott a tükör előtt fényképeztem, mert szeretett előtte játszani. Derékszögben, mindkét falon a földtől az ajtómagasságáig volt a tükör. Ha bizonyos szögben ült előtte, mindkét tükörben látta magát. Élvezte. Mekkorákat kacagott.
A harmadik? Arra nem emlékezem. Meg kellene keresnem az albumban! Van kettő hatalmas albuma, amiben összegyűjtöttem a róla készült képeket. A dátum mellé, még írtam is rövid tőmondatokat. Jól tettem. Ma már azért felejtek, meg keverednek is az emlékképek.
Bevillant! A harmadikat itt tartottuk már. Akkor kapta azt a zongorának nevezett játékát. Elemes és madár, kutya, béka hangon is szól. Ma is működik még. A tortával viszont jól megjártam. Gondoltam spórolok. Készítettem egy tortát és kértem hozzá számgyertyákat. Egy darab egyest, egy hármast, és egy nyolcast. Galatea 3 éves, anyukám 81 éves, és valamit ünnepeltünk még, ami meg 18 lett volna. Erre az a böszme cukrász, - mert mást nem is tudok rá így visszamenőleg sem mondani. - Hát! Nem tejszínhabból fektetve ráírta a számokat. Igazán szép emlék egy mosolygós kislány tortával, melyen van egy háromjegyű szám.
Most meg a negyediken töröm a fejem. Akkor szerintem már kint voltunk az udvaron. Az kertben ünnepeltük meg a legtöbbször. Feldíszítettem kint, amit csak lehetett. Hetekkel előbb hajtogattam a krepp papírból díszeket. No meg a sok lufi. Mindig olyan boldogan jött hátra. Mennyit ollóztam esténként előtte. Talán a fenyőfát szerette a legjobban feldíszítve látni. Az valamiért olyan karácsonyias hangulatot adott neki. A karácsonyt piciny kora óta imádja. A sok színes dolog miatt talán. Szereti az ünnepeket, inni és bulizni is.

Negyvenhét 32

Bizony. Iszunk is. Pezsgőzünk. Finom ez az almás ízű kölyökpezsgő. Meg a pukkanás nyitáskor. Az a hang! Kell, azaz izgalom, az a huncut mosoly az arcán. Majd bizsergeti a nyelvünk az a sok-sok buborék. Talán a pohár is tetszik neki, hogy nem a megszokott. Háromszor is eljött az osztályfőnöke a lányaival megköszönteni. Egy cseppet nem éreztem, hogy kiváltságosak vagyunk. Közvetlen volt a tanárnő én meg igyekeztem nem tolakodó lenni. A lányok nagyon jól elszórakoztak.
Talán kilenc éves volt vagy tíz? Amikor esett nagyon az eső, ezért a szobában ünnepeltünk. Takarítottam is utána rendesen, de azon a délután teli volt ragasztva minden bútor, még a függönyön is dísz lógott. Igen. Tényleg! Akkor kapta Malackát. Ilyen plüss, természetesen rózsaszín és olyan ötven centi magas. Utálok ajándékot csak úgy...csak úgy, mint bárki is adhatná. Ezért Malacka arca volt a virág közepe, hatalmas papírból vágtam ki kört neki, belegyömöszöltem a pofiját, színes szirmokat tettem köré, a teste volt a szár és beleállítottam egy hatalmas kaspóba. Kezében tartott egy levelet. Milyen is lenne egy virág levél nélkül? Jót mulattunk. Malacka kivirágzott. Talán elítélendő, de akkor rólam is készült egy fotó, amint malackát helyettesítem. Mindössze nekem a popsim nem fért be, csak rá a kaspóra.
Egyik évben meg bábszínházat kapott. Emlékszem azt tudatosan kapta. Beszéltetni akartam. Szándékosan kapott olyan nagyot, mert pár évre rá az iskolának is ajándékoztuk. Milyen ügyesen játszottunk! Jegyet kellett érvénytelenítenem csak utána mehettem a színfal mögé. Még magunkat is megmintáztam. Egy hurkapálcikára ragasztottam a hasonmásunk. Mami és Galatea. A két őrült nőszemély.
A múlt éven is kertben tartottuk a szülinapját. Málna tortát készítettem neki. Milyen hűségesen ült a kis koronájában és várta a köszöntőket. Mindegyikőnk kezében volt valami. Sorba mondtuk a jókívánságainkat és tettük le elébe az ajándékokat.
- Nagyon kedvesek vagytok. Köszönöm szépen gondoltok rám.
Soha nem felejtem el, annyira megható volt, ahogyan reagált rá.

Negyvenhét 33

Tegnap 13 éves lett. Ezer dolog bevillant az úton, míg mentem hozzá. Most volt először otthon a buli. A nappaliban. A lányom megterített szépen. Másik mami küldött egy finom túrótortát, a szülei egy dobost rendeltek. Volt négy marcipán figura is. Micimackó, Tigris, Füles és a Zelefánt. No meg az elmaradhatatlan pezsgő. Behűtve!
Táncolt is a lányommal egy számomra ismeretlen dalra. Aranyosak voltak. Valami fallabdát kapott, ilyen ügyességi játékot, ütővel. Örült neki nagyon. Tőlem meg olyat, amit eddig még soha. Pénzt. Melyet meg kellett számolnia. Véletlenül pont annyi volt, mint amennyi idős. Majd a kezünkkel próbáltuk mutatni, ki mennyi idős. Nem sikerült neki elsőre a három. Négy lett inkább.
- Na! Ana segítsél már! – korholta lányom.
Kis gyakorlás és már ment is neki. Gondoltam én is megmutatom, hogy mennyi az annyi.
Mire a lányom rám szólt:
- Mami! Le fogjuk késni a mozit.
Igen. Buli után moziba is mentünk. A Shrek 3-at néztük meg. Már második alkalommal visz el az unokám moziba. Azt hiszem a Madagaszkárt is ott láttam vele. Haladok a korral. Mókás film volt. Igazán megérte megnézni.
Majd hazahoztak. Sokáig gondoltam még Galateára. Elalvás előtt is. Lepergettem bizonyos dolgokat a kis életéből. Ebből a 13 évből.
Azt hiszem, az utolsó gondolatom a Fossa volt vele kapcsolatosan elalvás előtt. Miután megjöttek a nyaralásból sok mindent mesélt. Na, jó! Nem azt mondta, hogy voltunk a szegedi vadasparkban és ....
Sorolta az állatokat, miket látott. Oroszlán, strucc, teve, majom és még mond egy szót...fossa.
- Lassan mond! - kérem. - Mami öreg már, nem érti, ha hadarsz. - próbálom ösztönözni, hogy érthetőbben beszéljen. Erre megismétli, bár lassabban.
- Fossa.
- Nem értem!- ismétlem, és már komolyan szégyellem előtte magam.
- Mi az?- kíváncsiskodom tovább.
Drága szívem! Segítene ezen az ostoba, tudatlan mamin, ahogy tud.
- Ragadozó. - mondja.
Bevallom, akkor sem lettem sokkal bölcsebb.
Majd csak ismételgeti, hogy fossa, fossa, fossa.
Látva arcomon a tanácstalanságot, egy utolsó próbálkozást még megejt felém.
- Négy lába van. - mondja és mutatja is.
Kész. Végem. Feladtam. S láttam az arcán a sajnálkozást.
- Majd jön holnap anyukád, és megkérem, segítsen nekünk.
Másnap minden kiderült. Azóta vagy húsz embertől kérdeztem már meg. Mind olyan tudatlan volt, mint én. Galatea ezt is tudta. Holott neki van róla papírja, hogy sérült.

Negyvenhét 34

Miért is tagadjam, bánt ez a papír nagyon. Sokszor elgondolkozom azon is, végül is ki a normális, mi a normális? Amikor négy éves sem volt még talán, rendszeresen el akarta vinni az egyik edényem. Mindig kivette a konyhaszekrényemből és bevitte a táskájába. Abba táskába tette bele, amiben hozta a váltásruháit hétvégére. Mondanom sem kell visszaloptam, amikor nem figyelt oda. Egy idő után már szóltam a lányomnak:
- Oda kell rá figyelni, mert lop.
Elmeséltem neki, hogyan zajlik le az egész edényeltulajdonítás. Közben meg mutattam az ominózusos tárgyat is. Kingám nevetve magyarázta meg, amit én öreg fejemmel elfeledtem már. Történt ugyanis, amikor összekerültek a fiatalok, ha nem is igazi stafírungot, de amit csak tudtam adtam. Volt négy edényem, narancssárga szegéllyel, amiből szívesen ettünk még rég. De, mert ők ketten vannak, mármint a lányom és a vőm. Nekem meg minden mindegy volt már. Megfeleztem velük. Tehát Galatea nem lopta, mindössze arra gondolt, ezt otthon láttam, mi használjuk, mami meg lenyúlós lehet. Majd én hazaviszem, ami a miénk!
Micsoda kis megfigyelőképességre vall. Nem?  De nem ez az egyetlen alkalom, hogy ilyen jól működött a kis feje. Jó! Sokszor neveletlenkedik is. De kérdezem én, melyik kisgyermek nem próbálkozik meg a határ kitapasztalásával? Hiszen nála is arra megy ki a játék. Tesztel minket, kivel meddig mehet el. Az anyja az elsőszámú mentsvára. Helyénvalónak is tartom. Apa, - akit mostanság pimaszul a keresztnevén szólít, ezért szapulom is rendesen! – majdnem hogy azonos szinten a lányommal. Említettem én már előzőleg is, nagyon jó érzéssel tölt el, hiszen mindkét szülője kiveszi a részét a vele való törődésből. Én nem is tudom hol szerepelek a sorban. Amikor senkinek sem jó, mindenki dolgozik, akkor csak egy üzenet maminak, aki örökké rábólint mindenre. Pont tegnap este is gondoltam rá. Szeretek végül is még vele aludni is. Vettem neki is egy kispárnát végre. Örökké elszedte az enyémet. Most ezt is megoldottam. Ja, nem akármilyen ám. Tönkölypelyvával van megtöltve. A múlt évben, amikor a műtétje után voltunk, akkor kapott tőlem otthonra egy nagyot. De nálam meg csak az enyém volt. Logikus, hogy elvette. Jó! Nem haltam bele, de hiányzott nagyon. Idén erre is pont került.
Nem akarok én rosszat semmivel Galteának, aztán mégis sikerült. Voltam az évnyitóján. Ez nem is lett volna baj. Csak annyira bosszantott az a nagyfokú tunyaság, és szóvá tettem. Hát! Belőlem nagyon rossz pedagógus lett volna! Állapítottam meg eljövetel. Végig vertem volna a kollegákat, ha nem olyan temperamentummal dolgoznak, ahogy én azt elképzeltem. Most lapítok rendesen. Ha van Isten, nem Galatea issza meg a levét mami hangosan kimondott gondolatainak!

Negyvenhét 35

 
Hiányzik. Lassan már egy hónapja nem láttam. Most nem férek bele az életükbe. Elkezdődött az iskola a szülők meg dolgoznak. Várok türelmesen, majd fog történni valami. Talán kitakarítom hétvégén a szobáját itt nálam. Közben persze folyamatosan fogom szapulni. Mindig úgy szoktam. Ezerszer megfogadom, hogy én aztán az életben soha többé nem rakok rendet utána. Szétválogatom majd a sok-sok kis nem is tudom mineknevezzeit.  Nyáron is, amikor festettünk, kipakolja mind a nyolc vízfestékét. Ezerszer elmondom, addig nem nyitunk ki újat, míg a másikakban van. Nem egyet használ. Három van megbontva. Nem érzem magam skótnak. Valahol olyan vagyok, mint ő. Szeretem a tartalékot. Én mindenből. Ő az étellel van leginkább így. Nem tud többet megenni, mint amennyi fasírt a tányérján van, de azért az asztal közepére kitett nagytálat kereken-perec behúzza maga elé. Evés közben pedig félszemét rajta tartja a közösön.  Egyszer ezt már meg is beszéltük a lányommal rég. Kicsit gonosz módon ugyan, - ám nem Galatea előtt, mentségünkre legyen mondva. Szóval mi azt sütöttük ki, ha Galatea valami véletlen folyamán zsidókislánynak születik és abban a bizonyos táborban az első napon meghallja fél füllel ebéd közben valakitől: - minden jel arra utal, ma este nem lesz vacsora, - akkor ő lett volna a tábor első halottja. A tudatba is belepusztult volna, már ott konkrétan az asztalnál. Igazán nem bántásképp, de valami olyan vér csak csörgedezhet benne mégis. Hiszen mindennek a színe-javát szereti. Erre meg azt felelem: - valójában ez minden normális embernek a vágya. Ki kedveli a maradékot? Ki viselne csúnya ruhákat? Most, hogy kezd nőiesedni, már az sem mindegy, reggelente a hercegnős vagy a szkubidús bugyiját veszi fel. De közben meg, ez a nagylány elevenen él bennem, amikor ránézek, nem is oly rég volt kicsi, amikor meg kellett etetnem, tisztába tenni, fürdetni. Tanítani, járni. Jaj! Már nem lenne erőm mindehhez. Vagy altatni. Mennyit sétáltam vele azon a nyári estén kint a teraszon. Majd leszakadt mindkét karom. Bal vállamon a gyongyója. Fejecskéjét arra hajtotta, tartottam pelusos popsiját és róttam oda-meg vissza. Eleinte meséltem. Talán félóra után feladtam. Fontos volt, hogy hallja még sokáig a hangom, ha még úgy is tűnt, alszik. Erre monoton mindössze csak annyit mondtam séta közben.
– Ablak, ajtó, ablak.
Mint az adva is volt a teraszon. Akkoriban meg se fordult a fejemben, hogy sok évre rá, majd emlékezni fog ezekre az estékre. Olyan jó öt esztendő elteltével megemlítette. No, nem ezekkel a szavakkal, hogy emlékszel mami, amikor? Milyen nagyon jól esett. Azt hiszem, a tekintetéből is olvasok olykor. Meg ő is az enyémből. Hiszen mi ismerjük egymást. Nagyon sok időt töltöttünk együtt. Ma viszont hiányzik nekem.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat