Rák

Életében, akkor volt először kórházban az édesanyja. Nem igazán akarta, hogy egyedül maradjon, miután hazaengedik majd, ezért magához vette. Férje nem ágált szavakkal ellene, csak tettekkel. Nem is tudta a mai napig sem eldönteni, melyik a fájdalmasabb. Olyan két hónap volt az egész. Ennek is már tíz éve talán. Majd a férje anyukája is megbetegedett, az anyós.
- Emlékszel? Anyu is itt volt. Hozzuk magunkhoz Anyud is haza, felépül majd lassan, és utána mehet a megszokott fészkébe. - mondta urának az asszonyka. Ennek meg olyan bő négy éve. Viszont az anyós nem épült fel. Sőt! Pelenkázni is kellett és etetni, kommunikálni is képtelenség volt már vele. Közben az asszonyka is rákos lett. A férje nem változott semmit, miután megtudta. Minden ugyanúgy maradt, mint előtte sok-sok éve. Egy szombat reggeli napig. Mert azon a bizonyos szombaton gyökeresen megváltozott minden. Rosszul lett a férj és mentővel el kellett vitetni a kórházba. Hétfőn már az édesanyja is ott volt, csak ő az elfekvőben, a másik szárnyban. A menye intézte, tejhatalmilag. Morfiumot kapott a férj, kezelést - semmit.
- Jóra nem szabad számítani! - mondta a kezelőorvos a feleségnek, aki másnap reggel majd befekszik a saját műtétjére egy távolabbi kórházba.
Beszéltem telefonon az asszonykával. Azt mondja egy kő esett le a szívéről, miután elment a mentő, nekiállt sikálni a lakást. Takarított olyan erővel, mint rég már. A természet is besegített, hiszen fújt a szél, beszáradt mindene.
- Nincs húgy szag a lakásban. Érted!? Nem érzem a húgyszagot sehol. - majd folytatta. - Voltam bent Károlynál is, kérdezte mit tegyen, ha az oldalán akarják kivezetni a székletét majd? - mondtam neki, hogy ezt neked kell eldöntened. Nem is tudtam igazán arra figyelni, amit mondott, csak az járt a fejemben és annyira meg szerettem volna tőle kérdezni:
- Miért nem tisztelt engem soha?
- Eszedbe ne jusson ilyet tenni! A morfiumtól félre beszélhet. Ami elmúlt, arra semmi mentség nincs! - vágok szavába illetlenül, hiszen részese voltam sok-sok értelmetlen vitának rég, - így tudtam mit beszélek.
Szerda reggel megműtötték az asszonyt sikeresen, következő héten már otthon is volt. Pár napra rá a férjét is kiengedték, "otthon akarok meghalni" alapon. Harmadik napja voltak ketten otthon, amikor is jött az értesítés, a mama meghalt a kórházban. Elvitte a rák. Kettő hétre rá a fiát is. (Azóta megy is a beszéd a faluban, hogy elvitte magával a kisfiát.)
Eltemette az anyósát, majd urát és parancsolóját az asszonyka. Ő maga meg már gyógyulófélben. Jó a közérzete, a körülményekhez képest. Minden szövettani eredménye: Negatív. Volna kedvem a kórlapján egy okozati tényezőt áthúzni. Melyiket? Melyiket? Hát azt a szót, hogy STRESSZ.

Ui.: Sokszor az élet olyat produkál, hogy azt emberi elme, fel sem tudja hirtelen fogni, s gondolja, mindez csak mese. Holott ez is csak egy hétköznapi történet. Egy, a több millió közül.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat