Prológus

Vannak az életben bizonyos helyzetek, melyek döntés elé állítják az embert. Ilyenkor keressük hát a helyes megoldást. Az igazságot nem odaát, itt kell megtalálnunk! Ezért döntés előtt mérlegelünk. Mindenki másképp teszi ezt is. Mi asszonyok, ahányan csak vagyunk, mindent másképpen teszünk. Van, ki azonnal kimondja a végleges szót. Van ki a másikra bízza, van aki kivárja, vannak a befolyásolhatók. Sorolhatnám még sokáig. S van, aki eljátszik gondolatban a szavakkal. Mondhatni, egy buta kis játékba kezd önmagával.
Íme.

Ha egy hordó szarba, beleöntesz egy finom pohár bort, mi lesz belőle? Szar.

Ha egy hordó finom borba, beleöntesz egy pohár szart, mi lesz belőle? Szar.

Ennek tudatában olvasd tovább!

Nagyon sokat jár az agyam. Töprengek. Próbálok értelmes maradni az adott körülményekhez képest. Nem könnyű. Jó volna csak beszélni, beszélni. Mindent kiadni magamból, és élni.
Buta kis játék ez.
Kata szerint egy nagy zsák vagyok. Ontom a sérelmeim. Viszont azt nem helyeselte, hogy nem engedem el a múltam. Szinte megélem újból és újból. Hagyni kellene, lépni tovább, hiszen az már elmúlt. A jelent kellene, hogy éljem. Mekkora butaságokat követek el magammal! Olyan jó lenne most összezárva vele lenni, és addig nem hagyni el a szobát, míg nem végzünk! Jó! Nem lehet. Tudom. Attól még szeretném. Mennyi mindent szeretnék…
Jó volna megérteni téged is. Mindent a te szegszögedből látni, élni. Betekintést nyerni, hogy te hogyan éled meg, és mi mit jelent számodra? Kicsit belenézni a gondolataidba, aztán vissza az én énembe. Említetted minap, én soha nem kockáztattam, mint te. Ebben igazad van. Bizonyára nem fognak szobrot állítani halálom után, mint az egyetlen nőnek, aki nem kockáztatott soha. Milyen árat fizettél ezekért az általad kockáztatásoknak nevezett dolgokért? Megérte? Mit is kockáztattál? Kiket tettél fel tétnek? A szeretteit az ember nem kockáztatja. Védi, óva félti. Ezzel kapcsolatosan eszembe jutott Kata pár mondata. Te ez érted egyáltalán? Felfogod?
- Kint a játszótéren brummog egy kisfiú. Persze, hiszen ő most a medve. Aztán pár perc elteltével, kis kezével úgy tesz, mintha repülne, széttárja karjait és búg hozzá erélyesen, hogy fel tudjon szállni. Kérdezi a felnőtt, aki látja mindezt.
- Hol van a medve?
- Milyen medve? - kérdez vissza a kisgyermek. Hiszen ő már akkor rég repülő.
- Na. – mondta Kata. - Ilyenkor még nem iskolaérett a gyermek.
S van, aki úgy marad, de közben mennek az évek, és elevickél, ám felnőtt lesz belőle is.
- Amúgy meg, - ezt csak magamnak jegyzem le, - hiszen veled ezt sem lehetne megbeszélni. Mindent nem lett volna szabad azzal elintézned, hogy meghülyültem.
- Milyen vagyok én? Valójában milyennek látsz? Semmi külsőség! Csak a belsőm. Mondd! Milyen? Nem is ismersz. Ez szörnyű. Nem érzed? Segítek.
- Roppant érzékeny kis műszerre sikeredtem. Olyan dolgokra is rezzenek, amik mellett más emberek, - az átlag - elsiklik. Igazi nőnek érzem magam. Vágyom a romantikára. Imádom a meghitt pillanatokat. Jól esik, ha rólam szól a szó. Az utóbbi időben megsérült az önbizalmam is. De kemény is tudok lenni. Bár, most gyenge vagyok. Ám ez csak múló állapot. Nehezen tudom kimutatni a szeretetem. Az is gondoskodásban nyilvánul meg, és nem hangzatos előadásokban. Szeretek mindent csinálni, ami nem a munkámmal kapcsolatos. Ezt én kikapcsolódásnak nevezem. Olyankor töltődöm. A takarítás számomra csak egy más jellegű munka. Főzni se van már mindig kedvem. No meg vasalni se olykor. Mindezektől függetlenül teszem ezeket. Mindegy minek nevezzük, most én a belső igénynek fogom. Sőt! Vannak elvárásaim magammal szemben.
Például nem pedikűröznék a nappali közepén.
Nem előznék meg valakit csak azért, mert hülye q-va.
Nem mondanék a szüleimre semmi rosszat, még ha azt megérdemelnék is talán.
Nem tudnék minden reggel egy olyan csaptelepet megnyitni, amit tudván egy építkezésről loptak.
Nem venném el a férjem személy igazolványát, a tudta nélkül, hogy hitelt vegyek fel a nevére.
Nem beszélgetnék rendszeresen olyan emberekkel, akik a törvényeket sem tisztelik.
Nem tenném ki a férjem olyan kényelmetlen szituációba, hogy megalázzam, mint férfi.
Nem azért mosnék fogat, hátha csókolózásra lesz alkalmam.
Nem volnék alkalmas arra, megüssek valakit, akin látnám a kiszolgáltatottságot, hiszen gyermek még.
Buta kis játék?
Abbahagyom inkább.

 

 

Oldal: Buta kis játék?
Írok, tehát vagyok... .. . - © 2008 - 2024 - ilcsi.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat